DICSŐÍTŐ
I
mn. [\dicsőítőt, \dicsőítőbb] хвалебный, похвальный; (pl. vers, beszéd) панегирический;
\dicsőítő beszed — хвалебная речь; похвальное слово;
\dicsőítő ének — хвалебная песнь;
ir.,
vall. (vkit, vmit) költemény панегирик, дифирамб;II
fn.
[\dicsőítőt, \dicsőítője, \dicsőítők] — панегирист