BEBIZONYÍT
1. (jog., mat. is) доказывать/доказать; (kimutat) выявлять/выявить;
\bebizonyította bátorságát — он выявил своё мужество;
\bebizonyítja nézeteinek helyességét — доказывать/доказать истинность своих взглядов;tudományosan \bebizonyít — научно доказывать/доказать;\bebizonyít vmely matematikai tételt — доказать теорему:
szól. amit be kellett bizonyítani — что и требовалось доказать;nem szükséges \bebizonyítani, hogy — … нет нужды доказывать, что …;míg az ellenkezője nincs \bebizonyítva — пока противоположное не доказано;
2.
jog.
\bebizonyítja ártatlanságát — оправдываться/ оправдаться