DÖGLIK
[\döglikött/dögölt, dögöljön, \döglikene/dögölne] 1. (állat) подыхать/подохнуть, падать; (tömegesen) валиться;
rakásra \döglikik az állat — валиться много скота;
2. átv., durva. (henyél) валиться (без дела); лежать без дела v. на боку/печи;
egész nap a díványon \döglikik — валиться целый день на диване;
3.
átv.
,
szól. tudja, mitől \döglik ik a légy — знает, где раки зимуют