KERESZTÉNY
• христианин(ка)
• христианский
* * *
1. христиа́нский
2. христиани́н м, -а́нка ж
* * *
I
mn. 1. христианский;
\keresztény hit — христианская вера; христианство;
a \keresztény hitre térít — обращать/обратить в христианство;\keresztény istentisztelet — литургия;felveszi a \keresztény vallást — принять христианство;
kereszténnyé tesz христианизировать;
2.
tört. (uralkodók címében) a legkeresztényibb христианейший;II
fn.
[\keresztényt, \kereszténye, \keresztények] — христианин, (nő) христианка