CSÍP
[\csípett, \csípjen, \csípne] 1. (ujjal) щипать/ щипнуть v. ущипнуть;
belém \csípett — он ущипнул меня;
2. (rovar, fűszer, hideg) щипать/ щипнуть, жечь/сжечь, кусать/укусить; (méh) жалить;
össze-vissza \csíp (pl. szúnyog) — накусывать/накусать, искусывать/искусать;
a bors \csípi a nyelvet — перец щиплет язык;a csalán \csíp — крапива жжёт;a csalán \csípte meztelen lábát — крапива кусала босые ноги;a fagy \csípte az arcát — мороз жёг лицо;a füst \csípi a szemét — дым ест глаза;a hideg pirosra \csípte a gyermekek arcát — мороз разрумянил щёки детей;a szél \csípi a szemet — ветер режет глаза;a szúnyogok össze-vissza \csípték a kezét — комары накусали Руку;
3.
a) (megragad) — схватить кого-л. за шиворот;
b) (vhová el akar vinni) взять за бока кого-л.;
4.
átv.
,
pejor. minden szavával \csípett egyet barátnőjén — каждым словом она колола свой подругу