ÉGÉS
[\égést, \égése, \égések] 1. горение, сгорание, гарь, жжение;
lángnélküli \égés — тление;
tökéletlen \égés — недогорание, недожог;tövig \égés (gyertyáé) — догорание;\égés szaga érzik — пахнет гарью;
2.
\égés helye (erdőben) — прогар, прогарина;
3. (megégett rész pl. kenyéren, süteményen) подпёк;
4.
orv. (égési seb) ожог,
biz. обжог