CSEPEL
Чепель м
* * *
[\csépelt, \csépeljen, \csépelne] 1. mgazd. {géppel v. kézi erővel) молотить, вымолачивать; (egy ideig) помолотить, промолачивать;
2.
átv. (ver, ütlegel) колотить;
\csépeli az állatokat — колотить животных;
tönkre \csépel (hangszert) — разбивать/ разбить;
3. átv. (ócsárol) выругать;
4.
szól.
szalmát \csépel — толочь воду в ступе; переливать из пустого в порожнее; точить (ба)лясы