BŐGŐ

mn. [\bőgőt] 1. (szarvasmarháról) мычащий, ревущий; (vadállatról) рычащий, рыкающий;

fn.

[\bőgőt, \bőgője, \bőgők] 1. zene., nép. — контрабас;

2.

szól.

az eget is \bőgőnek nézi ( — ему) море по колено

zene. контрабасный