ÉN
я
* * *
1) я
én magam — я сам, я сама́
én meg a barátom — мы с дру́гом
2) мой, моя́, моё; мои́
* * *
I
(személyes nm.) 1. я;
\én a magam részéről — я, со своей стороны;te meg \én — мы с тобой;ön/maga és \én — мы с вами;a nővérem és \én — мы с сестрой;sem a társam, sem \én — ни мой торарищ, ни я;\én vagyok — это я;mindig csak \én — всё я, да я;\én, alulírott iga/olom, hogy — … я, нижеподписавшийся, свидетельствую, что …;mit tudom \én ! — почём я знаю!;csináld úgy, ahogy \én — сделай по-моему;
2.
{birtokraggal ellátott főnév előtt) az \én — …-m мой, мой, моё, мой;
az \én apám — мой отец;az \én nővérem — мой сестра;az \én cipőm — мой туфли;ez az \én ceruzám — это мой карандаш;ez az \én dolgom — это моё дело;ez nem az \én dolgom — это меня не касается;
szól. az \én emberem — свой брат;II
fn.
[\ént, \énje, \ének] 1.
fil. vkinek az \énje — чьё-л. я;
2.
vál.
második \énem — моё другое я;
vkinek jobbik \énje — лучшее я кого-л.;megmutatta igazi/valódi \énjét — он показал свой подлинное лицо; он сбросил маску