FÉNYLIK
[\fénylikett, \fénylikenék] 1. (ragyog, csillog) блестеть, блистать, светить(ся), светлеть, сийть, лучиться;
\fénylikeni kezd — засветлеться;
csillagok \fénylikettek az égen — на небе светились звёзды;a hold sarlója \fénylikett az égen — месячный серп светлел на небе;
közm. nem mind arany, ami {\fénylikik — не свё то золото, что блестит; не всякая блёстка золото;
2. (padló, viselt ruha) лосниться;
3.
átv. (arc, szem) блестеть, светить,
biz. маслиться,
költ. лучиться;
\fénylikik — а szeme az örömtől глаза у неё блестит радостью/ от радости