DELELŐ
I
mn. 1. csill. (égitestről) кульминирующий;
2. (déli pihenőt tartó) отдыхающий в полдень;II
fn.
[\delelőt, \delelőjé] 1. csí7/
(átv., költ. is) — зенит;
a nap \delelőn áll — солнце в зените;
átv. pályája \delelőjen állt — он был в зените жизненного пути;
2. (pihenőhely, pl. nyájé, gulyáé) kb. место полуденного отдыха