Значение слова "ERESZKEDŐ" найдено в 1 источнике

ERESZKEDŐ

mn. [\ereszkedőt, \ereszkedőbb] 1. (lejtős) покатый, отложистый;

enyhén \ereszkedő — пологий;

enyhén \ereszkedő part — пологий берег;

nyelv.
\ereszkedő hanglejtés — нисходящая интонация;

ir.
\ereszkedő versláb — нисходящая стопа;

fn.
[\ereszkedőt, \ereszkedője, \ereszkedők] — спуск, покатость