FENYEGETŐ
• грозный
• угрожающий
* * *
гро́зный, угрожа́ющий
* * *
I
mn. угрожающий, грозящий, грозный; (baljós) зловещий;
\fenyegető hangon — в угрожающем тоне;
\fenyegető levél — грозное письмоa tömeg \fenyegető magatartása угрожающее поведение толпы;\fenyegető méreteket ölt — разрастаться/ разрастись до размеров угрозы;\fenyegető pillantás/ tekintet — грозный взгляд;\fenyegető szerencsétlenség — угрожающая катастрофа;\fenyegető veszély — грозная опасность;az őt \fenyegető veszély — грозящая ему опасность;az országot \fenyegető veszély — опасность, нависшая над страной;vereséggel \fenyegető — проигрышный;vereséggel \fenyegető helyzet — проигрышное положение;II
fn.
[\fenyegetőt, \fenyegetője, \fenyegetők] — угрожающее лицо;
feljelentette a \fenyegetőket — он донёс на угрожающие лица